Idei nyaralásunkat már az állatkertek jegyében terveztük meg. Budapestről egyenesen Münchenbe utaztunk, hogy megnézzük a várost, és persze a helyi állatkertet. Szerencsére a második nap nem esett az eső, így célba vettük az U3-as metróval a Thalkirchen (Tierpark) megállót. Ez csak második próbálkozásra sikerült, Münchenben ugyanis a metróhálózat különböző járatai egy darabig ugyanazokat a megállókat/alagutakat használják. Persze, hogy az U6-ra szálltunk, amit csak akkor vettünk észre, amikor már elkanyarodott egy másik pályára. Sebaj, időnk volt bőven. Miután megtaláltuk a helyes irányt, már csak pár száz métert kellett sétálni a megállóból Hellabrunn bejáratához az Isar folyón átvezető hídon keresztül.

Szerencsére nem kellett sorba állni a pénztárnál. A belépőhöz kaptunk egy térképet is, amin szerepelnek az állandó programok az időpontokkal is. A soron következő show a 11:30-as fóka parádé volt. Volt még fél óránk addig, így menet közben nézelődve a "Polar World" felé vettük az irányt. Ezen a kedd délelőttön egész szellős volt az intézmény. Valószínűleg a borongós időjárásnak is köszönhetően néhány iskolás/óvodás csoportot leszámítva kevesen voltunk a parkban.

A hivatalos honlapról kiderül a vendégek számára, hogy Hellabrunn volt az első Geo-Zoo az egész világon 1911-es nyitásakor. Ez azt jelenti, hogy az állatok összetett közösségekben élnek, a földrajzi helyük szerint csoportosítva. Azt is megtudhatjuk innen, hogy a természetes környezet kialakításának köszönhetően a látogatók úgy érezhetik magukat, mintha szafarin lennének. Mi is hasonlót tapasztaltunk. Rácsokra, kerítésre nem is emlékszem. Vizesárokkal, kőfallal határolják a különböző területeket. Ez tetszett mindkettőnknek, mint az is, hogy tágas helyeken vannak az állatok és sok a növény az utak mellett. Mintha egy parkban sétálgatnánk. 


Az indiai orrszarvú volt az első érdekes látnivaló. Ennek a fajnak jellemzője a vastag, redőzött bőre, ami miatt páncélos orrszarvúnak is hívják. Onnan is felismerhető, hogy a fején csak egyetlen tülök van. A hím tömege elérheti a három tonnát, hossza pedig a három és fél métert. A faj erősen veszélyeztetett, főként az orvvadászat miatt. Tülkének ugyanis a keleti orvoslásban gyógyhatást tulajdonítanak. Volt idő, amikor csak 200 példány élt a természetes élőhelyén. A visszatelepítési programoknak és rezervátumoknak köszönhetően mára több mint 2500 egyed alkotja a vadon élő állományt. 

A nőstények kisebb termetűek, nagyjából másfél tonnásak és három méteresek. Étrendjük vegyes, főként fűféléket, gyümölcsöket és vízinövényeket fogyasztanak. A nőstények 16 hónap vemhesség után hozzák világra borjukat. A fenti példányhoz éppen akkor értünk oda, amikor a tóba pisilt. Legalább sikerült valami érdekeset videón is rögzíteni.

Sajnos a fókashow elmaradt technikai okok miatt. Egy rövid pihenő és egy gyors szendvicsezés után tovább mentünk a szibériai tigrisekhez. Itt élveztük igazán, hogy nincs kerítés az állatok és látogatók között. Izgalmas volt, hogy látszatra csak egy keskeny víz sáv választott el minket a legnagyobb tigrisfaj képviselőjétől.

A 300 kilogrammot és 3 métert is elérhető faj szintén a veszélyeztetett kategóriába tartozik. Jelenleg 400-500 példány él Ázsiában. Az állatkertek szívesen tartják ezt a tigrisfajt, mert tartásuk gazdaságosabb a többi tigrisfajnál, hiszen nem igényelnek melegházat télire. 

Két tigrist láttunk ezen a területen. Az egyik némi mászkálás után békésen elheveredett a fűben, a másik azonban végig fel-alá mászkált mindig ugyanazon az útvonalon, és közben szemmel tartott minket.

Következő megállónk a "Jungle World" volt. A csarnokszerű épületben rengeteg trópusi növény található, rajtuk és közöttük pedig számtalan madárfaj. Aki ide betér készüljön fel a magas páratartalomra, és az esetleges madárpiszokra (engem a kezemen találtak el). Ha türelmesek vagyunk, és nem szaladunk végig az épületen, akkor többször is a közelünkbe szállnak az itt lakók, és egészen közelről figyelhetjük meg őket.

Szintén itt láttuk a halászmacskát is, mely Ázsia mocsaras vidékekein, folyók közelében él. A házimacskánál kb. kétszer nagyobb macskaféle kiválóan úszik, és a vízben élő kisebb állatokkal táplálkozik.

Az épület mellett van az oroszlánok területe. Az ablakokon át sikerült lencsevégre kapnunk az állatok királyát is. Később már nem sokat láttunk belőlük, az árnyékban ejtőztek.

Az elefánt show viszont éppen ekkor kezdődött az ösvény túloldalán. Valószínűleg sokan szeretik ezeket a nagytestű emlősöket, több tucat nézője akadt a bemutatónak. Természetesen németül meséltek az elefántház lakóiról, de azoknak is nagy élmény a műsor, akik nem beszélik a helyi nyelvet. 

Itt ázsiai (indiai) elefántokat tartanak, melyek kicsit kisebbek afrikai rokonuknál. Egyszerre több gondozó is a kifutóban tartózkodott, felhasználták az alkalmat takarításra és az állatok fürdetésére is. A videón hallatszik az egyik elefánt trombitálása, ami élőben volt igazán nagy élmény. Eddig még nem hallottam, és nem gondoltam hogy ilyen hangosak tudnak lenni. Az elefántokat kis koruktól fogva rendszeres foglalkozásokkal szoktatják a hétköznapi feladatokhoz a gondozók, akik saját munkájukat könnyítik meg ezzel.

Az elefántoktól visszakanyarodtunk a páviánokhoz. Náluk mindig történik valami izgalmas. 

Láttunk itt csoportos kurkászást, különvonult ölelkezést, kergetőzést, sőt összetűzést is mindössze húsz perc alatt.

Az elefántok mellett újra elhaladva a majomházhoz kanyarodtunk. Itt elég hely van, hogy az ember mindhárom legközelebbi rokona elférjen. Csimpánzok, gorillák és orángutánok, persze elkülönítve egymástól. A csimpánzok kevésbé voltak aktívak, nem sokat láttunk belőlük. Az orángutánok is heverésztek, egészen addig, míg egyikük az ablakon keresztül észrevette feleségem kezében a szendvicset. Odasietett, felegyenesedett az üvegnek támaszkodva, majd szomorúan tudomásul vette, hogy a szendvics nem lehet az övé. A gorillák is jöttek-mentek a területükön. A nagy üvegtáblák előtt padokon ülve sokáig nézhetjük őket ahogy esznek, játszanak, ejtőznek. A padok mellett információs táblákon keresztül megismerkedhetünk egyesével is az itt lakókkal.

Szép lassan a kijárat felé vitt az utunk. Visszamentünk még a barna medvékhez, melyeket érkezésünkkor nem találtunk a helyükön. Másodjára szerencsénk volt. A vizesárok partján találtuk a medvét, és az egyik látogató csettintgetéseire a hátsó lábaira ült fel. Az nem derült ki számomra, hogy bennfentes volt-e a férfi, vagy csak ügyesen próbálkozott, de többször is megismételték a közös mutatványt.

A kijárat előtt még egy pillantást vetettünk a zsiráfokra is, épp csak pár perc erejéig.

Nagyon élveztük ezt a napot Hellabrunnban. A fentieken kívül olyan állatokat nézhettünk meg a nap során, melyeket még korábban nem, vagy nem ilyen nyitott környezetben láttunk (pl. mormota, egérfalu, denevér, medúza). Hazafelé tartva igazán jól esett az öt órás séta után leülni a metrón.

Az állatkert hivatalos oldala: http://www.hellabrunn.de